Mein Lieblingsspielart, wo man sich in einer virtuellen 3D Welt mit anderen messen kann.
Az énközpontú nézőpont számomra nagyon lényeges, hiszen csak így lesz teljes a kikapcsolódás és tökéletes az illúzió. Sőt ha a program megengedi, én rendszerint még a fegyver ábrázolását is kikapcsolom, hogy így is maximalizáljam a látványt.

Elég szomorú, hogy az ilyen játékok szinte kivétel nélkül a nyers erőszakra épülnek, de ezt nem kell túl komolyan venni, sőt inkább szórakoztatónak tartom ahogy egyes progik egymáson túllicitálva direkt igyekeznek véresnek látszani. Mindezt persze csak szigorúan a fantáziavilágban játszódó változatokról gondolom, a valós katonai szituációkra és az emberi brutalitásra épülő progikat én is értelmetlennek, sőt veszélyesnek tartom. Akkor lássuk az eddigi kedvenceimet: Doom Doom2